Kolozsvár – Sétatéri tó (és korcsolyapavilon)

(HU) Kiadási adatok: K.J. Bp.; Törv. védve 1916/20. Bc., 1921

Képeslap kelt: Kolozsvár, 1921. X. 11.

A tó és a korcsolyapavilon története szorosan összefügg mind a Sétatér kialakulásával és fejlődésével, mind a korcsolyázás kolozsvári meghonosodásával. 

1872 novemberében elfogadták a Kolozsvári Korcsolyázó Egylet (KKE) alapszabályait, decemberben pedig megalakult az új egyesület, melynek első elnöke Paget János (John Paget) skót származású birtokos, író volt. Az egylet 1873 decemberétől bérbe vette a sétatéri tavat, ezzel ide költözött a kolozsvári korcsolyaélet is. Az egylet biztosította heti két alkalommal a korcsolyázást, ilyenkor zenekart hivatott, legtöbbször a helyi katonazenekart. Ezeket nevezték akkoriban sikamlós mulatságoknak. Emellett bálokat, esti korcsolyázást, versenyeket, farsangi mulatságokat szervezett, a korcsolyázás pedig közkedvelt sport lett Kolozsváron. A korcsolyázás elterjedésével együtt megnőtt a nézők száma is, akik kijöttek a tópartra. Szükség volt egy olyan korszerű épületre, ahol a nézők megmelegedhettek, ahol fűtött helyiségből követhették figyelemmel a korcsolyázást.

Újabb pályázatot írtak ki 1896. júliusában, a kormányhoz pedig Pákey Lajos tervét terjesztették fel. Az új pályázat feltétele az épületek felépítése volt még 1896 folyamán. 

Az épületek elkészültével a sétatéri korcsolyaélet története új, pompás szakaszba érkezett. Néhány enyhe tél után 1905-től Kolozsvár országos szintű korcsolyaversenyek központja lett, melyeken részt vett a budapesti korcsolyázók legelitebbje.

A korcsolyázó egylet egész évben bérelte a tavat, így a csónakázást is az egyesület rendezte. Az egylet 1889-ben tizenhat egyes és kettős könnyű, keskeny csónakkal, négy evezős kisméretű facsónakkal (egy- és kétszemélyes), két hármas csónakkal és három nagy, tizenkét személyes csónakkal rendelkezett. A csónakokat rendszeresen karbantartották, így ez az üdülési forma is elterjedt lett a város polgárainak körében.

Természetesen az egylet kedveskedett a tagjainak, hiszen gyakran rendeztek csónakos-estélyeket is, amikor a tavat kivilágították, léggömbökkel, lobogókkal, jelvényekkel díszítették ki, a zenepavilonban pedig a katonazenekart látták vendégül. A csónakokat zöld gallyakkal, füzérekkel és kis lámpákkal díszítették. A közönség mellett csónakba szálltak jelmezes alakok, illetve a zenészek is, kiknek nótái remek hangulatot keltettek.

Forrás: Killyéni András, Művelődés, 2015 március

(RO) Cluj – Lacul din parcul central (cu pavilionul de patinaj)

Detali legate de ediție: K.J. Budapesta; Sub protecția legii 1916/20. Bc., 1921

Carte poștală datată: Cluj, 11 octombrie, 1921

Istoria lacului și a pavilionului de patinaj sunt strâns legate de formarea și dezvoltarea Parcului Central, cât și răspândirea patinajului la Cluj.

În noiembrie 1872, a fost adoptat Statutul Asociației de Patinaj din Cluj, iar din decembrie primul președinte al noii asociații a fost John Paget, investitor de origine scoțiană. Din decembrie 1873, asociația a închiriat lacul din Parcul Central, astfel încât viața de patinaj pe gheață a Clujului s-a mutat aici.

Asociația organiza patinajul de două ori pe săptămână, ocazii cu care invitau orchestre de muzică, cel mai des fanfara militară din localitate. Aceste evenimente erau numite petreceri alunecoase” la acea vreme. În plus, asociția a organizat baluri, patinaj de seară, concursuri, petreceri de carnaval, iar patinajul pe gheață a devenit un sport popular la Cluj.

Pe măsură ce patinajul s-a răspândit, numărul spectatorilor care veneau pe malul lacului a crescut. Era nevoie de o clădire modernă, în care spectatorii să se încălzească și să privească patinajul dintr-o încăpere caldă.

Planul lui Lajos Pákey a fost prezentat guvernului cu premisa de a finaliza construcția clădirilor în anul 1896.

Odată cu finalizarea acestei construcții, istoria patinajului în Parcul Central a intrat într-o nouă eră magnifică. După câteva ierni mai blânde, din 1905 Clujul a devenit centrul competițiilor de patinaj la nivel național, la care au participat cei mai de elită patinatori din țară.

Între timp asociația de patinaj a închiriat lacul pe tot parcursul anului, așa că bărcile de agrement de pe lac au fost organizate tot de ei. În 1889, asociația avea șaisprezece ambarcațiuni simple și duble, patru bărci mici din lemn (simplu și dublu), două bărci triple și trei douăsprezece bărci personale. Barcile au fost întreținute în mod regulat, iar și această formă de recreere a devenit răspândită în rândul cetățenilor orașului.

Din dorința de a mulțumii membrii săi, Asociația de Patinaj organiza adesea „petreceri pe barcă” ocazii cu care luminau și decorau tot lacul, cu baloane și steaguri, iar în pavilionul de muzică cânta fanfara militară. Bărcile erau decorate cu crenguțe verzi, ghirlande și mici lămpi. Pe lângă public, în bărci se ambarcau diverse personaje costumate și chiar muzicienii, pentru a crea o atmosferă cât mai deosebită.

Sursă: András Killyéni, revista Művelődés, martie 2015

(DE) Klausenburg – See im Zentralpark (und Eislaufpavillon)

Verlag: K.J. Budapest.; Unter dem Schutz des Gesetzes 1916/20. Bc.

Postkarte vom: Klausenburg, 11. Oktober 1921

Die Geschichte des Sees und des Eislaufrings ist eng mit der Bildung und Entwicklung des Zentralpark sowie der Verbreitung des Eislaufens in Klausenburg verbunden.

Im November 1872 wurde das Statut der Eislaufverband von Klausenburg verabschiedet, und ab Dezember war John Paget, ein Investor schottischer Herkunft, der erste Präsident der neuen Vereinigung. Seit Dezember 1873 mietete der Verein den See im Zentralpark, so dass das Eislaufleben von Klausenburg hierher verlegt wurde.

Der Verband organisierte zweimal pro Woche Eislaufveranstaltungen, bei denen Musikorchester eingeladen wurden, meistens die Militärkapelle der Stadt. Diese Ereignisse wurden “rutschige Partys” genannt. Darüber hinaus organisierte der Verband Bälle, Nacht-Eislaufen, Wettbewerbe, Karneval und Eislaufen wurde eine beliebte Sportart in Klausenburg.

Als sich das Eislaufen ausbreitete, stieg die Anzahl der Zuschauer, die zum See kamen. Es bestand ein dringender Bedarf an einem modernen Gebäude, in dem sich die Zuschauer aus einem beheizten Raum aufwärmen und das Skaten beobachten konnten.

Der Plan von Lajos Pákey wurde der Regierung unter der Voraussetzung vorgelegt, dass der Bau der Gebäude 1896 abgeschlossen sein sollte.

Mit der Fertigstellung dieses Baus ist die Geschichte des Eislaufens im Zentralpark in eine großartige neue Ära eingetreten. Nach einigen milderen Wintern wurde Klausenburg ab 1905 zum Zentrum von Eislaufwettbewerben auf nationaler Ebene, an denen die elitärsten Skater des Landes teilnahmen.

In der Zwischenzeit mietete der Eislaufverband den See das ganze Jahr über, sodass auch die Boote auf dem See von ihnen organisiert wurden. Im Jahr 1889 hatte der Verein sechzehn Einzel- und Doppelboote, vier kleine Holzboote (Einzel- und Doppelboote), zwei Dreifachboote und drei zwölf Privatboote. Die Boote wurden regelmäßig gewartet, und diese Form der Erholung verbreitete sich unter den Bürgern.

Um seinen Mitgliedern zu gefallen, organisierte der Eislaufverband häufig “Partys auf dem Boot”, bei denen der gesamte See beleuchtet und mit Luftballons und Flaggen geschmückt wurde. In der Musikhalle sang die Militärkapelle. Die Boote waren mit grünen Zweigen, Girlanden und kleinen Lampen geschmückt. Neben dem Publikum betraten verschiedene Kostümfiguren und Musiker die Boote, um eine besondere Atmosphäre zu schaffen.

Autor: András Killyéni, Magazin Művelődés, März 2015

(EN) Cluj – Lake in the central park (and Ice-skating Pavilion)

Edition details: K.J. Budapest; Under the protection of the law 1916/20. Bc., 1921

Postcard dated: Cluj, October 11, 1921

The history of the lake and the ice-skating ring are closely linked to the formation and development of the Central Park, as well as the spread of ice-skating in Cluj.

In November 1872, the Statute of the Skating Association of Cluj was adopted, and from December the first president of the new association was John Paget, an investor of Scottish origin. Since December 1873, the Association rented the lake from the Central Park, so that the ice-skating life of Cluj was moved here.

The Association organized ice-skating events twice a week, occasions when they invited music orchestras, most often the military band of the town. These events were called “slippery parties”. In addition, the Association organized balls, night ice-skating, competitions, carnivals, and ice-skating became a popular sport in Cluj.

As the ice-skating spread, the number of spectators coming to the lake increased. There was an urgent need for a modern building, where the spectators would warm up and watch the skating from a heated room.

Lajos Pákey’s plan was presented to the government with the premise of completing the construction of the buildings in 1896.

With the completion of this construction, the history of ice-skating in the Central Park has entered a magnificent new era. After some milder winters, from 1905 Cluj became the center of ice-skating competitions at national level, attended by the most elite skaters in the country.

In the meantime, the Ice-Skating Association rented the lake throughout the year, so the boats on the lake were also organized by them. In 1889, the Association had sixteen single and double boats, four small wooden boats (single and double), two triple boats and three twelve personal boats. Boats were maintained regularly, and this form of recreation became widespread among the citizens.

Wanting to please its members, the Ice-Skating Association often organized “parties on the boat”, occasions when they lit and decorated the whole lake, with balloons and flags. In the music hall they had the military band singing. The boats were decorated with green twigs, garlands and small lamps. In addition to the audience, different costume figures and musicians entered the boats in order to create a special atmosphere.

Author: András Killyéni, Művelődés magazine, March 2015

(RO) Detali legate de ediție: K.J. Bp.; Sub protecția legii 1916/20. Bc., 1921

Carte poștală datată: Sătmar, 11. X. 1921

Destinatar: Domnului Dion(isie) P. Decei, Bandul de Câmpie, Mezőbánd

„Iubiților. Sunt în Sătmar, plec mai departe, mâine seară vom fi la Borsa (?), Sărut mâinile, Virgil”

(HU) Kiadási adatok: K.J. Bp.; Törv. védve 1916/20. Bc., 1921

Képeslap kelt: Szatmár, 1921 október 11

Címzett: Dion(isie) P. Decei úr, Mezőbánd

„Szeretteim. Szatmáron vagyok. Továbbmegyünk. Holnap este Borsabányán(?) leszünk. Kezüket csókolom, Virgil”

(DE) Postkarte vom: Sathmar, 11. Oktober 1921

Empfänger: Herr Dion (isie) P. Decei, gr (eek) cat (holic) Dekan, Mezőbánd

Meine Geliebten. Ich bin in Sathmar. Wir gehen weiter. Morgen Abend werden wir in Borscha (?) sein, Hände küssen, Virgil

Edition details: K.J. Budapest; Under the protection of the law 1916/20. Bc., 1921

Postcard dated: Satu Mare, 11. X. 1921

Recipient: Mr. Dion (isie) P. Decei, Bandul de Câmpie, Mezőbánd

„My Beloved (ones). I am in Sătmar, I am leaving, tomorrow evening we will be in Borsa (?), Kissing hands, Virgil”

Közzétéve: utcaKati

Kíváncsi. Kalandvágyó. Tekergő.

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: